Daniel

 Jenna Summerst mindenki Miss Tökéletesként ismeri. Mindenben csakis a maximumot nyújtja, és mindent halál komolyan vesz. Ez a róla alkotott közismert kép. Így viszont még nem láttam, de hogy őszinte legyek, ez az oldala csak még jobban tetszik, mint az eddig elhíresült.
Bár szinte biztos vagyok benne, hogy holnap majd a fejét fogja, amikor meglátja a neten a róla készült, autón riszálós videókat meg képeket, én valahogy éreztem, hogy élvezi az ilyen estéket, amikor lazíthat.
Nem igazán reagáltam a lány cukkolós mosolyára, miután jól meghúzta az üveget, inkább csak tovább mosolyogva húztam magam után a tópart egy nyugisabb szakasza felé. A tömeg elég nagy volt, így nem tudtam rajta csak úgy átverekedni magamat, pedig se kicsi, se cigár nem voltam, dehát ez van. Öt perc után viszont kezdtem elveszteni a béketűrésemet, miután ismét az oldalamba könyökölt egy valaki. Dühös kikaptam a lány kezéből az üveget, lehúztam azt, ami maradt(kb. egy egész üveget), majd miután már az üres üveget is kiverték a kezemből, megtorpantam.
Valószínűleg elküldtem volna a jó édes anyjába azt, aki már vagy harmadjára lépett rá a lábamra, amikor megpillantottam egy ismerős arcot a tömegben. Eddig Jenna volt az egyedüli, akit ebben a forgatagban akárcsak kicsit is ismerősnek minősíthettem...bár mondjuk ez a folyamatosan szitkozódó, eléggé illuminált lány nem épp az a Summers, akit én ismerek.
Skye toporgott tölem úgy tíz méterre, de ő sem állt valami biztosan a lábán, bár még mindig józanabbnak tűnt, mint Jenna, aki épp a szeméről lehullott napszemüvegének általa széttiport darabjai fölött dühöngött. Bár nem örültem, hogy Ainsworth nevét emlegeti...de amíg szidja, nekem oké.
Gyorsan intettem Skyenak, majd gondoltam elindulok felé. Egyel több vagy kevesebb lányra kell vigyáznom, nekem édes mindegy.
Első pillanatra nem jutott eszembe mit is keres itt, aztán beugrott a mai zavaros beszámolója, amivel az ebédszünetben letámadott. Valamit arról zagyvált, hogy korrepetálnia kell Aiswortht, meg hogy meg kell győznie, meg buliba kell mennie ma emiatt. Hogy őszinte legyek egy szavát nem értettem, de azt mondtam, menjen nyugodtan, ideje végre legalább egy buliba benéznie, hátha összeszed valakit végre. Erre persze teljesen elvörösödött, a fejemhez vágta, hogy nekem sem volt még senkim sem, meg, hogy Jennáért epekedem már mióta, és, hogy fulladjak meg...aztán elfutott. Másokkal mindig olyan csöndes, csak velem mindig ilyen heves. Csak tudnám mivel érdemeltem ki!
- Akkor erről a buliról volt szó... - mondtam magamnak, majd Jennát magam után húzva elindultam a lány felé. - De ha tudom, hogy egy ilyen buliba akar eljönni, nemet mondok! - morogtam. Skye nem tud vigyázni magára, ezért szoktam én helyette. Most is elég elveszettnek tűnt, és már szinte hálakönnyekbe tört ki, amikor megpillantott engem, de aztán megrázta a fejét, is intett, hogy mégse menjek oda.
- Mivan?! - ráncoltam össze a szemöldökömet értetlenül, de bólintottam. De azért, majd rajta tartom a szemem, gondoltam.
- Najó Jenna, akkor menjünk. - fordultam vissza felé, bár már éreztem a alkohol tompító hatását, azért nem engedtem a lány csuklójára font szorításán. Sőt talán most egy kicsit jobban is megszorítottam, mint kellett volna, de nem tehetek róla. Amit láttam...
Vetettem még egy futó pillantást Skye felé, de nem tévedtem.
Az, akivel volt...akihez beszélt...Ainsworth.
- Szép szemű? - pillantottam a lányra egy pillanatra teljesen eltájolva, aztán sikerült elszakadnom Skyetól és Coletól, bár nehezen. Épp ekkor értünk végre a partra. Újra Jenna felé fordítottam a figyelmemet.
- Szóval le akarsz ülni? - néztem rá egy széles vigyorral. - Mit gondolsz, miért nem ülünk le mondjuk itt a tóban! - röhögtem el magam hirtelen, majd mielőtt még a lány bármit is mondhatott volna, gyorsan a karjaimba kaptam, lerúgtam a lábaimról a cipőimet, majd elkezdtem belegázolni a vízbe.
- Na mi lesz hercegnő? Nem vagyok valami józan, úgyhogy mit szólnál ahhoz, ha mondjuk... fürödnénk? - vigyorogtam rá, kihívón. Tényleg nem voltam már elég stabil...

Jenna

Szerettem részegnek lenni. Nem csak a boldog kábultság miatt, de még inkább mert ez volt az egyetlen helyzet, amikor fel tudtam szabadulni. Mert mégis mikor látja valaki Jenna Summerst a gondtalan nevetéstől kisimult arccal, azon kívül mikor teljesen be van állva? Senki, pontosan. Mert Jemma Summers mindig higgadt, kiegyensúlyozott és összeszedett. Meg persze a felszín alatt totál idegbeteg. Azt hiszem már láttam is az apró ráncocskákat a szemem körül. Pedig hány éves is vagy? 18. Tizennyolc. Tizen. Nyolc. Nevetséges. Mindenki azt mondja, hogy túlterhelem magam és felesleges stressznek teszem ki magam. Nem, nem felesleges. Mégis, hogy akarom, hogy ösztöndíjjal vegyenek fel a Cambridge-re, ha nem teszek meg mindent érte. Nem mintha szükség lenne, hogy az iskola fizesse ki a méregdrága tandíjamat. De mindig is szerettem bizonyítani. Nem csak másoknak, de magamnak is. És mégis mi lenne erre jobb alkalom, mintha teljesen a saját erőmből kerülnék be Nagy-Britannia legjobb egyetemére?

Morcosan konstatáltam, amikor egy erős kéz először a bokámnál fogva rántott egyet rajtam, majd mielőtt egyensúlyomat elvesztve keményen landolhattam volna a földön, a derekamnál fogva a hátára vetett, aztán letett a földre. Ugyan holt részeg voltam, annak még mindig sikerült eljutnia a tudatomig, hogy miképp kell reagálni, ha valaki olyan taperol le, akinek nem adtam engedélyt. Szegény Bryce valószínűleg az a hülye Cole miatt kapott egy ekkora pofont. Nem baj, ő is egy seggfej, megérdemelte.

-Eressz el, mielőtt még beléd is rúgok egyet. – bokszoltam bele a mellkasába erősen majd kirántottam a csuklómat a szorításából és fújtatva hátráltam, mire ismét neki mentem valakinek. A jutalmam ismét az lett, hogy lefogtak, amiért nem igazán voltam oda. Hát nem tudnak békén hagyni? Elhiszem, hogy eszméletlen dögös vagyok, na de mégis, igazán megtarthatnák a kezüket saját maguknak, legalább egy kicsit.

Már épp nyitottam a számat, hogy újabb támadómat is megfenyegessem, mikor felismertem.

-Oi, zenész srác! Elengednél, kérlek? Tudod, a hálószobán kívül nem igazán díjazom, ha valaki le akar fogni. – küldtem felé egy sugárzó mosolyt, majd megdörzsöltem immár szabad csuklóimat. Amikor a kezembe nyomta a whiskeys üveget, kérése ellenére beleittam és tovább vigyorogtam mint valami idióta, aztán hátra fordulva csókokat dobtam az előbbi közönségemnek, akik még mindig hangosan követelték, hogy folytassam, amit elkezdtem.

Követtem a zenész srác tekintetét, de hunyorognom kellett, hogy fel tudjam mérni mit bámul annyira. A nagy koncentrálásban az eddig hajpánt ként szolgáló napszemüveg az orromra csúszott, amitől meginogtam és kis híján elvágódtam, de szerencsémre még idejében sikerült visszaszereznem az egyensúlyomat. Ehhez képest a napszemüvegem nem járt ilyen jól, mert azon kívül, hogy leesett még rá is tapostam.

-Hah! Hülye Ainsworth, ez is miatta van! Vetetek vele egy új szemüveget. Egy jó drágát. Vagy egy annál is drágábbat! – morogtam miközben port rugdostam szegény szemüvegem maradványaira, aztán szegény zenész srác felé fordultam, akit valószínűleg egy cseppet megdöbbentettem.

-Nem ülünk le, szép szemű?  

Skye

Abban a pillanatban lepergett előttem az egész életem. Vagyis inkább a pénzügyi életem, ami még nem is igazán volt eddig, hisz az iskola mellett csak a saját üzletünkben szoktam besegíteni, amiért persze semmi pénzt nem kapok. Tehát csak az a szegényes kis zsebpénzem maradt.
Attól féltem ki kell majd fizetnem a ruháját, ami nagyon úgy festett, hogy Chanel volt és méregdrága.
De a pillanat elszállt és nekem nem kellett fizetnem... vagyis hát, pénzben nem. Helyette viszont akkora ütést kellett elviselnem, hogy attól még józanul is megtántorodnék, nemhogy részegen.Azt hittem el fogok terülni, mint egy kugli bábu, de valami csoda folytán mégis megtaláltam az egyensúlyomat. Mondjuk sokat segített egy, a közelben álló fiú válla, amiben meg tudtam kapaszkodni. Bár nagyon sajgott a mellkasom, egy megkönnyebbült mosoly kúszott az ajkaimra. Talán még örömtáncot is lejtettem volna, annyira felemelkedett hangulatban voltam, csakhogy egy, a csípőmre kúszó kéz megzavart a lendületvételtől, így a tánc elmaradt, helyette viszont ismét az ismerős izmos mellkas karjaiban kötettem ki. Éreztem, ahogyan Cole félresöpri hosszú hajzuhatagomat, majd a hátamat megcirógatva felhúzza a cipzárt a ruhámon, miközben gunyoros szavait egyenesen a fülemnek intézte.
Milyen könnyen tud a lányok érzéseivel játszani. Futott át a fejemen ez a gondolat, miközben még levegőt sem tudtam venni. Oxigént, Skye, oxigént!
Ha az eszemmel mérem fel a helyzetet azt mondom, zavarba ejtő és kényelmetlen, ha viszont női érzékeimmel, akkor azt kell mondjam, a világ legeslegjobb helyén vagyok. Nem akarok máshol lenni és nem akarom, hogy más érintse a bőrömet. Tökéletes, ezt mondaná a női oldalam. Ami viszont nincs.
De én Skye vagyok, vagyis én mindent ésszel mérek fel. Sajnos.
Pillanatnyi zavaromból felocsúdva azonnal ellöktem magamat a fiútól, majd zavarodott tekintettel meredtem rá.
- Skye a nevem, de ha hét év alatt nem sikerült megjegyezned, ne törd magadat. És lehet, most részeg vagyok, de remekül boldogulok a te segítséged nélkül is! - mondtam határozottan, nem is nézve a fiúra. - Jó persze ez nem igaz, de sértés volt, amit az előbb mondtál és az ilyesmit meg szokás cáfolni! - váltottam újra a bizonytalan formámra, és próbáltam nem ellenségesnek tűnni. Az ugyanis nem az én műfajom. - D-de azért köszönöm a c-cipzárt, meg az azelőtti Jay-es dolgot. - mondtam, anélkül, hogy a fiúra néztem volna. Direkt elfordítottam az arcomat, mert éreztem, hogy elpirulok. Inkább a tömeget néztem, és észre is vettem egy szokatlan, de nagyon is ismerős arcot a tömegben. Daniel állt ott és integetett, majd megindult felém. Éreztem, ahogy kicsit megkönnyebbülök, és ahogy egy széles mosoly terül szét az arcomon, de aztán észbe kaptam. Ha Daniel idejön nem tudom megbeszélni a korrepetálást, meg...biztos észrevenné a vörös foltokat a nyakamon, amik Jay undorító szája után maradtak, így inkább megráztam a fejemet és intettem, hogy menjen el. Ő értetlenül összevonta a szemöldökét, de bólintott, majd Jenna Summerst maga után húzva eltűnt a szemem elől. Csak nem sikerült a dolog Jennával? Sikerült elérnie, amit akar.
Nekem is az kéne!
Korrepetálás. 
Mindenre elszántan léptem újra Cole elé, majd amilyen határozottan csak tőlem telt a szemébe néztem, de így is elpirultam egy picit.
- Mit kell tegyek azért, hogy belemenj a korrepetálásba? - kérdeztem őszintén, bár előre féltem a választól. Talán, ha egy cukrászdában lennénk, valószínűleg a kihívásom a sütievésben kimerülne, de egy ilyen buliban...Ki tudja mi lesz. De korrepetálni fogom és rá fog jönni, hogy ez neki is jó!

Daniel

Nem hinném, hogy pozitív visszajelzésnek minősülne az, ha a csaj, akit éppen próbálsz lenyűgözni zenei képességeiddel meg úgy egyáltalán, hirtelen hátat fordít és elsiet az első szóra. Ennyit a vonzerőmről, azt hiszem.
Már három óra is eltelt azóta, mióta Jenna otthagyott, merthogy "Bocs, edzésem van, de jó a zenéd." Tíz kilométer futás, és másfél óra kondi után minden normális ember leszarja, ha leégette magát, kivéve én. Akár egy kislány, bosszankodom és rinyálok még mindig azon, hogy hogy lehettem ennyire szerencsétlen.
- De most komolyan Joe, képes voltam neki az unokatesómról, meg félresikerült ajándékomr... - kezdtem bele újra a méltatlankodásba, ezúttal a nagybátyámhoz intézve szavaimat. Papa Joe presszójának ütött-kopott pultjánál üldögélve magyaráztam, mielőtt még Joe közbevágott volna.
- Idefigyelj, fiam! - csapta le elém ingerülten a megrendelt vacsorámat. - Ne rinyálj már itt nekem, mint egy harmatos picsa, hanem szedd össze magadat végre vagy menj haza, ne az én vendégeimet fáraszd a menstruációs görcseiddel! - recsegte, majd látva, hogy azonnal elhallgattam, elégetten bólintott, töltött nekem egy kávét, majd ment kiszolgálni a többi vendéget. Két perc múlva újra visszajött, megkerülte a pultot, leült mellém, a vállon veregetett, aztán kicsit megenyhülve folytatta:
- Ha kell a buksza, akkor megeszed ezt a szart, amit neked főztem, kifizeted, holnap pedig helyrehozod, amit ma elbasztál. Na. - mondta alkoholtól bűzlő szájszaggal, majd szipogott, krákogott egy sort, majd miután látta, hogy bólogatok, végre felállt.
A Papa Joe nem egy nívós hely. Valójában egy lerobbant kis étterem és kávézó szerűség a belvárosban. A kaja szar, a kiszolgálás se épp a legjobb, de mivel a nagybátyámé, köteles vagyok itt enni, mivel Ő a gyámom, és elvárja tőlem a lojalitást. Bár valószínűleg a szó jelentését sem ismeri.
Gyorsan legyűrtem a tojásos-húsos cuccot a tányéromról, majd előkotortam azt a pár fontot, amibe mindez került intettem az öregnek, majd visszagyűrtem a farzsebembe a tárcámat, a vállamra kaptam a gitáromat és elindultam haza.
Jellemzően esett az eső. Hiába vagyok angol, ezt a fos időjárást nem bírom megszokni és soha nem is fogom. Bár ma vagy harminc fok van az eső ennek ellenére esik persze. Ch. De legalább nem lakom messze.
Épp két lépést tettem meg a házunk irányába, amikor megrezzent a zsebemben a telefon. Gyorsan előkaptam, majd végighúztam a kezemet az érintőképernyőn, hogy megnézzem ki az, aki ilyen jól időzít.
Jenna Summers. 
Döbbenten és hitetlenkedve meredtem a képernyőre. De tényleg az ő neve volt az. Bár nem is emlékeztem arra mikor kaptam meg a számát, bár amióta megjelent az a buzi facebook újítás, nemegyszer kaptam random emberektől mindenféle idióta sms-t, meg értelmetlen telefonhívásokat.
Gyorsan megnyitottam az üzenetet.
- Najó, ha ezt a lehetőséget is elbaszom... - vágtam zsebre sietősen a mobilt, majd futólépésben hazavágtattam, ledobtam a cuccaimat, lezuhanyoztam, felöltöztem.
- Tárca, telefon, minden megvan. - mondtam, aztán a kocsikulccsal a kezemben lerohantam, bevágtam magamat az öreg Ford vezető ülésébe, gázt adtam, majd elindultam.
Egy fél óra múlva már a tónál voltam.
A zene és az embertömeg őrjöngött. Milyen régen is voltam egy tipikus Ainsworth bulin. Végigfutattam a tekintetemet a tömegen, majd szánakozón elhúztam a számat. El is feledkeztem róla, hogy nem lehet elviselni máshogy csak részegen.
Laza léptekkel megközelítettem az egyik kirakott asztalt, ahol rögtön magamhoz emeltem valami halál drága whiskeyt, majd jól meghúztam, de nem tettem le az üveget. Sok ismerős arcot láttam magam körül, de azt, akit kerestem még nem. Bár több szőke hajú lány tűnt fel, de Jenna sehol. Türelmetlenül pillantottam a mobilom képernyőjére, de semmi. Aztán a szemem sarkából láttam, ahogy valaki, a tőlem pár méterre álló kocsi platójára felpattan és táncolni kezd.
- Na, csak megtaláltam. - húztam elégedett vigyorra ajkaimat, majd elindultam felé. Nem örültem, hogy álmaim nője épp más seggfejeket itat tequilával, de végül is elég részegnek tűnt. Ideje lenne leszedni.
Láttam, ahogy valaki másnak is pont ez az ötlete támadt, de azt is láttam, hogy az a szegény szerencsétlent hogy pofozza fel a kis szőke.
- Remélem engem nem ütsz meg, ha már te hívtál. - nevettem a fülébe, miután a háta mögé léptem, majd  karcsú csuklója köré fontam ujjaimat, nehogy esetleg én is kapjak egyet tőle.
- Fogd meg ezt! - nyomtam gyorsan a kezébe a whiskeys üveget, mielőtt még tiltakozhatott volna. - De ne húzd meg. Nem tűnsz valami józannak! - vigyorogtam rá, aztán húzni kezdtem egy kicsit távolabb a seggfejek még mindig a lány felé huhogó tömegétől.

Cole

Jay volt az egyetemi focicsapat kapitánya volt. Igazi seggfej, mégis muszáj volt elviselnem, hogy állandóan bepofánkatlankodik a bulijaimba. Hiába nem akartam egyetemre, valamivel be kellett biztosítanom magam, hogy ha mégis meggondolnám magam, megdumálja nekem azt a felvételt, ha már a jegyeim által semmi jóra nem számíthatok. Jay tipikusan az a fajta idióta, aki élvezi, ha erő fölényben van másokkal szemben és ha az ember már a földön van, ő még bele is rúg egyet. Mindig is hihetetlenül idegesített és nagyon szívesen bevertem volna a képet. Nem beszélve róla, hogy mindig az kellett neki, ami az enyém. Soha nem mondta ugyan ki, de egyértelmű volt, hogy akarta. Kezdve a kocsimtól, a barátaimig, a lakásomtól, egészen a barátnőimig. Akire mindig is nagyon rá volt indulva, az Jenna. Nem hibáztattam érte, hiszen teljesen meg tudtam érteni. Jenna okos volt, gyönyörű és szellemes. Meg kibírhatatlan egy idő után. Hiába hitte mindenki, hogy egy igazi tündér, egyszerűen elviselhetetlenné vált, ha nem kapta meg amit akart.

-Korrepetálsz? Olyan illuminált állapotban, hogy szinte a saját lábadon se tudsz megállni? El tudom képzelni micsoda tudást adhatnál át. – húztam gunyoros félmosolyra ajkimat, miközben tovább lökdöstem a táncolók felé.

- Még mindig nem tudom a neved. Vagy annyira be vagy rúgva, hogy már te se… - kezdtem, aztán az úrült éljenzés felé fordultam és a döbbenettől majdnem elnyílt a szám. Jenna Ricky kocsiján táncolva spriccelt alkoholt mindenfelé, nem kis népszerűségre szert téve. Erősen gyanakodtam rá, hogy már legurított pár italt, pedig észre sem vettem, amikor ideért. Egyáltalán nem is számítottam rá. Láttam ugyan, hogy nagyon jól érzi magát, de igen bizonytalanul ugrál.

-Hé, Bryce! Bryce, te idióta, azonnal szedd le onnan, mielőtt összeveri magát. – szóltam oda a srácnak, aki bocsánatkérő pillantást küldött a csaj felé, akinek a szájából csupán azért mászott ki mert hallotta, hogy szólítom. Figyeltem, ahogy Bryce lerángatja, az igencsak tiltakozó Jennát a kocsi tetejéről, majd ahogy hatalmas pofont kap a szőkétől, amiért véletlenül a fenekére tévedt a keze, ahogy megpróbálta letenni. 

Halkan felnevettem, majd visszafordultam a kis barna felé, aki épp összezavarodva próbálta mentegetni magát. Nem tartott sok időbe felmérni, hogy mit művelt, mert Layla dühtől vöröslő fejjel bámult rá, majd a ruhájára felváltva, majd ökölbe szorította a kezét és jól mellbe vágta a kis barnát, majd választ sem várva hátat fordított és őrjöngve csatlakozott a többi egyetemistához, hogy elpanaszolja, hogy tették tönkre a több ezer dolláros ruháját. Nem tudtam eldönteni, hogy illene e most hangosan röhögni, de végül nem tudtam visszafogni magam. És még csak most kezdődik az este. Lehet mégis érdemes volt meghívni ezt a kiscsajt, csak úgy vonzza a bajt, a kis szerencsétlenkedésével. Még mindig vigyorogva tettem egyik kezemet ismét a csípőjére, hogy közelebb húzzam magamhoz, majd a másikkal a háta mögé nyúlva félresöpörtem hosszú haját és a ruhája cipzárjáért nyúltam.

- Illene alkalomhoz megfelelően felöltözni, ha nem akarod, hogy még valaki elkapjon. Nem leszek ám ott mindig, hogy megmentselek. -gúnyosan mosolyogva hajoltam a füléhez, majd ujjaimat gondosan végigfuttatva puha bőrén húztam fel a cipzárt.

Jenna

-Nem.

-De miért?

-Nem is tudom Kate, fogalmam sincs miért nincs kedvem beállítani az expasim bulijába. – forgattam meg a szemeimet miközben tovább firkáltam a rózsaszín jegyzettömbre.

-Ez nem kifejezetten az ő bulija. Csak az ő neve alatt fut, mert különben fele annyian se jelennének meg. Figyelj J, nem maradhatsz ki mindenből csak azért mert Cole is ott van. Mert ő konkrétan mindenhol ott van. És akkor mi maradna neked? A diáktanács meg a suli újság. Szedd össze magad végre, tudom, hogy összetörték a pici szíved meg minden, de…

- Nem törte össze a pici szívemet, de valahogy nem igazán vagyok oda érte, hogy hónapokon keresztül csalt a hátam mögött úgy, hogy mindenki tudott róla rajtam kívül. Még te is!

-Hé, én azt hittem csak egyszeri alkalom volt!

-És az nem elég?!- dobtam félre felháborodottan a tollam.  –Jó,rendben. Menjünk, már csak azért is, hogy az a seggfej ne higgye, hogy bárhonnan elűzhet. De akkor kell egy randi. De mostanra már mindenki ott van, aki szóba jöhetne… - szemöldök ráncolva pörgettem végig a telefonom névjegyzékét, majd egy elgondolkodó hümmögéssel álltam meg az egyik névnél.  A zenélő délutánról. Ezer százalék, hogy semmi köze Cole bulijához és közben esetleg még hasznomra is válhatna, ha rá tudom venni, hogy dobjon össze valamit a szurkolócsapatnak. Gyors sms-t írtam neki a buli helyszínéről és, hogy várom. Még egy kacsintós fejet is hozzácsaptam, ha erre nem reagál, akkor kőből van a srác.

Telefonomat az ágyra dobva léptem a hatalmas gardróbom elé, majd Kate-re vigyorodva kapcsoltam fel a lámpát aki izgatottan tapsikolva lépett mellém és kezdett el máris hadarni, hogy mit kéne felvennem.

Nagyot sóhajtva állítottam le a kocsi motorját a fák mellett, majd a slusszkulcsot a farzsebembe csúsztatva Kate-tel az oldalamon indultam el a dübörgő zene irányába. Mindig is utáltam az ilyen szabadtéri bulikat.  Az erdő tele van szúnyogokkal, rókákkal és még ki tudja mivel. Mindenki a fákat és bokrokat használja mosdó gyanánt, ugyanakkor nem ritkán lehet összefutni smároló párocskákkal sem. Csak akkor élvezhető az egész, ha istentelenül leiszod magad vagy be vagy tépve. Ahogy kiléptünk a fák takarásából, hunyorítanom kellett, mert elvakított a kocsi fényszórója. A következő pillanatban már csak azt hallottam, ahogy Kate rémülten felsikít és arrébb ugrik mert valaki odahányt a lába elé. Micsoda köszöntés. Fékre rángattam teljesen kiakadt barátnőmet, aki felháborodottan nyávogott a Jimmy Cho cipőjéről, majd felkaptam két piros poharat az egyik kocsi platójáról és beleszagoltam. Undorodva húztam el a számat, majd nem gondolva át még egyszer az egészet legurítottam.

-Ew Jenna, óvatosan nem akarod, hogy… - szemforgatva kaptam ki Kate kezéből a poharat, hogy az ő adagját is eltüntessem. 

A következő amire emlékszem, hogy vadul táncolok az egyik kocsi tetején és, hogy tequilával itatom az alattam őrjöngő barmokat.

Skye

A helyzetet aligha nevezhettem volna rózsásnak. Sőt.
Biztos mindenkinek van valamiféle elképzelése arról, hogy a helyemben mit is csinálna. Nekem ellenben semmi használható sem jutott éppen eszembe. Hiába hatalmas az intelligenciahányadosom, hiába vagyok évfolyamelső vagy zseni, nagyon úgy fest életképtelen vagyok.
- Gyere kislány... Megmutatom mi a jó. - búgta visszataszító hangján Jay. A férfi arcszesz és a wiskey gyomorforgató szaga csapta meg az orromat, mikor mohó ujjait végigfutatta a combomon, feltűrve a ruha szegélyét egészen a bugyimig, majd elégedett nyögés hagyta el a száját, aztán kaján vigyor kúszott az ajkaira. Haverjai felé fordult, akik ugyanolyan elégedetten nyugtáztak...engem. Majd egyszerre törtek ki ostoba, vihogó nevetésbe.Aztán a fiú újra felém fordult. Finoman összerezzentem, mikor a csípőmre szorította kezét.
- Csináljuk. - mondta, majd a ruhám cipzárját próbálta kitapogatni a hátamon, miközben undorító ajkaival csókolgatta nyakszirtemet és a vállaimat. Én persze nem mozdultam, nem éreztem semmi mást csak hányingert és csalódottságot.
- Ne...n-ne, kérlek...! - motyogtam haloványan, de csak újabb kaján röhögés volt a válasz, meg hogy  "Van nála gumi, nem kell kiakadni." Remek hír. Én pedig csak álltam és hagytam.
Csalódott voltam. Csalódtam magamban, hogy ilyen szerencsétlen bábu vagyok. Csalódtam Crysben, aki képes volt itt hagyni, pedig pontosan tudja, hogy nem tudom megvédeni magamat. Csalódtam Bryceban, aki csak annyit tett értem, hogy az ítélőképességemet elhomályosította egy vodkás löttyel, majd lelépett az első adandó alkalommal. Csalódtam anyámban, és Danielben, hogy hagyták, hogy eljöjjek. És csalódottság fogott el, ha Colera gondoltam.
Miért nincs itt senki?
Egy utolsó, kétségbeesett és dühös pillantást vetettem a táncoló tömeg felé, aztán elrebegtem némi eredménytelen tiltakozás félét, majd a fiúnak sikerült lehúznia a cipzárt. Nem tudtam elhinni, hogy egy ilyen fiú fogja elvenni a szüzességemet egy erdő közepén. Dehát, ha másnak nem számítok, úgy érzem be kell érnem a citrommal, amit az élet adott. Jay azt csinál velem, amit akar és Cole miatt elvesztem az ösztöndíjamat, ami nélkül már nem lesz belőlem senki sem. Cseszd meg Cole!
Éreztem, ahogy könnyek kezdenek lecsurogni az arcomon és akkor... Valaki félrerántotta Jayt és elém állt.
Döbbenten pillantottam az ismerős, széles vállakra. Egy pillanatra azt hittem Dalton jött vissza, de nem. Nagyon, de nagyon nem!
- Cole? - suttogtam meglepetten. Eddig meg sem bírtam mozdulni, most viszont a kezeim önálló életre keltek: automatikusan lesimították a szoknyám gyűrődéseit, megigazították a nyakamban csálén álló nyakláncot, letörölték a (nagy valószínűséggel) elkenődött sminkemet, és keresztülszánkáztak a hajamon. Bár a cipzárt nem tudtam felhúzni...
Kicsit ijesztő, hogy Ainsworth jelenléte ezt váltja ki belőlem. De épp, amikor már azt hittem, nem lehetek még meglepettebb, a fiú hirtelen maga elé húzott( nem tudom miért, nem figyeltem) és egyik karját derekam köré fonta. Innentől már minden szavát hallottam, és....nagyon meglepődtem!
- M-mi az, hogy foglalt... - motyogtam magam elé, de örültem, hogy nem látja az ostoba és értetlen kifejezést, ami minden bizonnyal most kiült az arcomra. A fejemben hirtelen tucatnyi kérdés fogalmazódott meg. Miért mond ilyeneket? Miért véd meg? Miért karol át? És...hm, miért ilyen jó az illata?
Épp azon kezdtem el gondolkozni, hogy Colenak milyen bódító az illata, míg Jaynek mennyire visszataszító volt és, hogy ez mennyire fura, amikor a tánctér felé kezdett vonszolni, ezzel kizökkentve a zavarba ejtő gondolatim közül.
Amikor már elég távol kerültünk tőlük, elengedett, majd felém fordult.
Egyszerre, mintha egyfajta csalódottság kerített volna hatalmába, de megráztam a fejemet. Neeeeem! Biztos, csak fázom és Cole közelsége melegen tartott, ennyi.
Najó ez baromság. Ahhoz képest, hogy octóber közepe van 26 fok van, úgyhogy ehhez aligha lehet köze.
Az alkoholhoz viszont lehet, hogy köze van. Attól lehetek most ilyen bódult és kába. Hirtelen feltűnt, hogy már nem állok olyan biztos lábakon, most, hogy nem tartott senki sem. Próbáltam összeszedni magamat, de nagyon forgott velem a világ. Azért figyeljünk Colera!
Összevontam a szemöldökömet miután eljutott a tudatomig Cole szavainak jelentése, olyan három perces fázis késéssel. Hunyorogtam még pár percig, amíg meg nem született a fejemben a témába vágó, frappáns válasz.
- Hááát, mondjuk korrepetállak? - kérdeztem ártatlanul, egy hatalmas kézmozdulattal kísérve, hozzám hasonlóan ingatag lábakon álló ajánlatomat. Csakhogy...Csakhogy ezzel kivertem egy, a közelemben álló egyetemista korú lánynak a kezéből a vörösboros kóláját, ami egyenesen vajszínű ruháján landolt.
- Te Jó Isten! - kaptam a szám elé a kezemet. - Annyira sajnálom! De t-tényleg! B-b-bocsánat! - dadogtam. Épp előhalásztam a zsebemből egy zsepit, amit ijedt mozdulatokkal nyújtottam át a lánynak. Ő persze hápogott meg rikácsolt, hogy hogy merészelem meg ilyenek, nekem viszont csak az járt a fejemben:
- Hogy volt képes egy ilyen színű ruhát kiválasztani egy tóparti orgiához? Hülye ez?
A lány teljesen meghökkent arcot vágott. Nem értettem miért hallgatott el, és csak pár pillanattal később esett le, hogy kimondtam, amit gondoltam.
- Sajnálom! - mondtam még gyorsan...