Skye

A helyzetet aligha nevezhettem volna rózsásnak. Sőt.
Biztos mindenkinek van valamiféle elképzelése arról, hogy a helyemben mit is csinálna. Nekem ellenben semmi használható sem jutott éppen eszembe. Hiába hatalmas az intelligenciahányadosom, hiába vagyok évfolyamelső vagy zseni, nagyon úgy fest életképtelen vagyok.
- Gyere kislány... Megmutatom mi a jó. - búgta visszataszító hangján Jay. A férfi arcszesz és a wiskey gyomorforgató szaga csapta meg az orromat, mikor mohó ujjait végigfutatta a combomon, feltűrve a ruha szegélyét egészen a bugyimig, majd elégedett nyögés hagyta el a száját, aztán kaján vigyor kúszott az ajkaira. Haverjai felé fordult, akik ugyanolyan elégedetten nyugtáztak...engem. Majd egyszerre törtek ki ostoba, vihogó nevetésbe.Aztán a fiú újra felém fordult. Finoman összerezzentem, mikor a csípőmre szorította kezét.
- Csináljuk. - mondta, majd a ruhám cipzárját próbálta kitapogatni a hátamon, miközben undorító ajkaival csókolgatta nyakszirtemet és a vállaimat. Én persze nem mozdultam, nem éreztem semmi mást csak hányingert és csalódottságot.
- Ne...n-ne, kérlek...! - motyogtam haloványan, de csak újabb kaján röhögés volt a válasz, meg hogy  "Van nála gumi, nem kell kiakadni." Remek hír. Én pedig csak álltam és hagytam.
Csalódott voltam. Csalódtam magamban, hogy ilyen szerencsétlen bábu vagyok. Csalódtam Crysben, aki képes volt itt hagyni, pedig pontosan tudja, hogy nem tudom megvédeni magamat. Csalódtam Bryceban, aki csak annyit tett értem, hogy az ítélőképességemet elhomályosította egy vodkás löttyel, majd lelépett az első adandó alkalommal. Csalódtam anyámban, és Danielben, hogy hagyták, hogy eljöjjek. És csalódottság fogott el, ha Colera gondoltam.
Miért nincs itt senki?
Egy utolsó, kétségbeesett és dühös pillantást vetettem a táncoló tömeg felé, aztán elrebegtem némi eredménytelen tiltakozás félét, majd a fiúnak sikerült lehúznia a cipzárt. Nem tudtam elhinni, hogy egy ilyen fiú fogja elvenni a szüzességemet egy erdő közepén. Dehát, ha másnak nem számítok, úgy érzem be kell érnem a citrommal, amit az élet adott. Jay azt csinál velem, amit akar és Cole miatt elvesztem az ösztöndíjamat, ami nélkül már nem lesz belőlem senki sem. Cseszd meg Cole!
Éreztem, ahogy könnyek kezdenek lecsurogni az arcomon és akkor... Valaki félrerántotta Jayt és elém állt.
Döbbenten pillantottam az ismerős, széles vállakra. Egy pillanatra azt hittem Dalton jött vissza, de nem. Nagyon, de nagyon nem!
- Cole? - suttogtam meglepetten. Eddig meg sem bírtam mozdulni, most viszont a kezeim önálló életre keltek: automatikusan lesimították a szoknyám gyűrődéseit, megigazították a nyakamban csálén álló nyakláncot, letörölték a (nagy valószínűséggel) elkenődött sminkemet, és keresztülszánkáztak a hajamon. Bár a cipzárt nem tudtam felhúzni...
Kicsit ijesztő, hogy Ainsworth jelenléte ezt váltja ki belőlem. De épp, amikor már azt hittem, nem lehetek még meglepettebb, a fiú hirtelen maga elé húzott( nem tudom miért, nem figyeltem) és egyik karját derekam köré fonta. Innentől már minden szavát hallottam, és....nagyon meglepődtem!
- M-mi az, hogy foglalt... - motyogtam magam elé, de örültem, hogy nem látja az ostoba és értetlen kifejezést, ami minden bizonnyal most kiült az arcomra. A fejemben hirtelen tucatnyi kérdés fogalmazódott meg. Miért mond ilyeneket? Miért véd meg? Miért karol át? És...hm, miért ilyen jó az illata?
Épp azon kezdtem el gondolkozni, hogy Colenak milyen bódító az illata, míg Jaynek mennyire visszataszító volt és, hogy ez mennyire fura, amikor a tánctér felé kezdett vonszolni, ezzel kizökkentve a zavarba ejtő gondolatim közül.
Amikor már elég távol kerültünk tőlük, elengedett, majd felém fordult.
Egyszerre, mintha egyfajta csalódottság kerített volna hatalmába, de megráztam a fejemet. Neeeeem! Biztos, csak fázom és Cole közelsége melegen tartott, ennyi.
Najó ez baromság. Ahhoz képest, hogy octóber közepe van 26 fok van, úgyhogy ehhez aligha lehet köze.
Az alkoholhoz viszont lehet, hogy köze van. Attól lehetek most ilyen bódult és kába. Hirtelen feltűnt, hogy már nem állok olyan biztos lábakon, most, hogy nem tartott senki sem. Próbáltam összeszedni magamat, de nagyon forgott velem a világ. Azért figyeljünk Colera!
Összevontam a szemöldökömet miután eljutott a tudatomig Cole szavainak jelentése, olyan három perces fázis késéssel. Hunyorogtam még pár percig, amíg meg nem született a fejemben a témába vágó, frappáns válasz.
- Hááát, mondjuk korrepetállak? - kérdeztem ártatlanul, egy hatalmas kézmozdulattal kísérve, hozzám hasonlóan ingatag lábakon álló ajánlatomat. Csakhogy...Csakhogy ezzel kivertem egy, a közelemben álló egyetemista korú lánynak a kezéből a vörösboros kóláját, ami egyenesen vajszínű ruháján landolt.
- Te Jó Isten! - kaptam a szám elé a kezemet. - Annyira sajnálom! De t-tényleg! B-b-bocsánat! - dadogtam. Épp előhalásztam a zsebemből egy zsepit, amit ijedt mozdulatokkal nyújtottam át a lánynak. Ő persze hápogott meg rikácsolt, hogy hogy merészelem meg ilyenek, nekem viszont csak az járt a fejemben:
- Hogy volt képes egy ilyen színű ruhát kiválasztani egy tóparti orgiához? Hülye ez?
A lány teljesen meghökkent arcot vágott. Nem értettem miért hallgatott el, és csak pár pillanattal később esett le, hogy kimondtam, amit gondoltam.
- Sajnálom! - mondtam még gyorsan...