- Mit tegyek? - meredtem kétségbeesetten Crystalra, aki a szekrényében kotorászott, gondolom valamiféle puder után kutatva. Az egész "Cole-korrepetálás-tópartibuli" beszámolóm alatt csakis azt a valamit kereste, így abban sem voltam biztos, hogy hallotta-e egyáltalan, amit meséltem. Épp felkészültem arra, hogy újból neki kedjek, de ekkora végre megtalálta azt, amit keresett. Egy csipesz volt a kezében.
Furcsán pislogtam rá, hisz amennyire meg tudtam állapítani, barátnőmnek tökéletes volt a szemöldöke.
Crys látva az értetlen arcomat, csak megforgatta a szemeit.
- El fogsz menni a buliba, mert meg kell győznöd Colet. Azt pedig úgy teheted meg, hogyha lenyűgözöd. Tehát kicsinosítalak és az egészet a szemöldököddel kezdem! Egyszerűen nem tudom tovább nézni azt a kuszaságot a homlokod közepén! - kuncog eszelősen a lány, majd épp közelített volna felém, amikor gyorsan hátrébb ugrottam. Nem pont erre számítottam... Bár, hogy őszinte legyek, Crys már amióta a világ a világ csakis a kívánkozó alkalmat várta, hogy végre valahára feldobja a külsőmet.
Azt hiszem, most az egyszer hagyom neki. (Meg kell győznőm Colet!)
Csak ne vágna ilyen ijesztő arcot!
- H-ha feltétlenül muszáj, akkor légyszi n-ne itt és n-ne most! - dadogtam riadtan, a kezeimet pedig vedekezőn az arcom elé emeltem.
- Hm, oké. - egyezik bele némi habozás után. - Ötkor nálatok leszek, és úgy készülj, hogy a szépségért meg fogsz szenvedni! - kiált diadalmasan a lány az arcomba, majd visszadobja a csipeszt a szekrényébe, nagy csattanással bevágja annak az ajtaját, majd elindul a terme fele, ahová én csak csöndesen követtem.
Hét előtt öt perccel lent ültünk a nappaliba.
Rajtam és Crysen kívűl senki sem volt a házban. Csupa ideg voltam. Persze Crystal bizonygatta, hogy remekül nézek ki, nincs miért aggódnom, de ez engem nem érdekelt. Hogy mit mondok majd Colenak és, hogy miféle megaláztatásban lesz majd részem, az annál inkább.
- É-én ezt nem b-bírom tovább! N-nem megyek! - fakadok ki hirtelen.
De muszáj menned! Ha nem mész, esélyed se lesz máskor meggyőznöd Colet, ha pedig nincs korrepetálás, nincs Hexton sem.
- V-vagy talán mégis... - kezdtem el újból izgatottan tördelni az ujjaimat.
- Annyira szeretem, amikor magadba lerendezed ezeket a vitákat! - töri meg a hirtelen beálló csendet Crystal élénk hangja. - Ilyenkor nekem semmi dolgom, mert a legjobb ember, aki meg tud győzni, az saját magad! - neveti harsányan. Én csak nagyokat pislogva nézek rá. Bár én is ilyen nyugodt lehetnék! Bárcsak én is...
És ekkor a csengő zökkentett ki a gondolatmenetemből.
- Megjött! - mondta ki hangosan a gondolataimat Crys, majd óvatosan felém pillantott. - Ha gondolod, kinyithatom én is, amíg összeszeded magadat... - ajánlja fel, látva kétségbeesett és bizonytalan arcomat.
- De ne legyen több öt percnél, mert nincs kedvem sokáig egy kő gazdag, beképzelt, bunkó sportolóval cseverészni! - emeli felém mutatóujját, majd vidáman az ajtó irányába lendült. Én pedig ott maradtam. Vártam a pillanatot, amikor az bejárat nyikorgó hangja megüti a fülemet, és onnantól persze nekem végem.
Tik-tak,tik-tak, tik-tak...
A nappali falán terpeszkedő falióra, jól ismert nyikorgó kattogása minden egyes másodperccel csak fokozta a szívem lüktetését. Ha így megy tovább itt pusztulok el szívgörcsben!
Nem bírom!
- SKYEEEE! - rikkantotta Crystal hirtelen. Eddig tartott a feltartóztatás? - GYERE LE MIELŐTT KINYÍROM EZT A KÖCSÖGÖT, JÓ!
- Mi...? - pillantottam körbe értetlenül, majd nem vártam tovább, azonnal lecsörtettem, amennyire ebben a halovány ruhácskában lehetséges. Vajon mi folyik itt? Nem értem... Mit művelt Bryce? Vagy.. Crys? Mi folyik itt?!
Épp az utolsó lépcsőfoknál tartottam, amikor sikerült megbotlanom a saját lábamban, elvesztettem az egyensúlyomat és elhasaltam.
- Úristen! - kiáltják egyszerre, majd ketten két oldalról felsegítenek.
- Jól vagyok, semmi baj! Csak kicsit béna vagyok, ennyi... - nevetek kínosan, mikor ismét biztos lábakon állhattam. Crystől persze egy fejcsóválást kaptam, Brycetól viszont... nos tőle egy szájtátást.
- Mi a baj? Vérzik az orrom? - pillantok fel rá értetlenül.
- Csak... dögös vagy. - tér magához az előbbi döbbenetéből, majd ezsebelhettem tőle egy elismerő vigyort.
- Na mi az? Mégse az ösztöndíjasokkal van bajod, hanem csak én nem kellettem neked? - töri meg a pillanatot barátnőm méltatlankodó hangja. - Hazug köcsög! - köpi.
- Ööö, én ezt most... n-nem értem. - pillantok rájuk felváltva.
- Ő Dalton. - sziszegi a lány, a fiú pedig nem feltűnően, de egy picit hátrébb húzódott.
- Ó! - esik le nekem végre. Bryce Dalton. Ez az a fiú, aki múlt héten összetörte a lány szívét, miután az ötödik tökéletes randi után közölte, hogy sajnálja, de az apja nem engedné meg neki, hogy csóró lánnyal járjon, így vége. Most meg itt áll a küszöbömön és egy másik csóró lányt kísér el bulizni.
- Figyelj Crys... É-én akkor nem megyek... Nem szeretném, hogy te... - kezdek bele óvatosan, de belém fojtotta a szót.
- Méghogy miattam lemond! Soha! Viszont veletek megyek, nem akarom, hogy ez a perverz rohadék még a végén megrontson az erdő szélén! - aztán már csak az ajtóban elsuhanó ruhájának szegélyét láttam.
- Az előbb még köcsög voltam... - mormogja a fiú.
- Ez most... - pillantottam Brycera teljesen értetlenül. Ő csak elvigyorodott.
- Ne nézz rám! Engem is megdöbbentett. - nevetett, majd elindult barátnőm után.
Az a bizonyos tó tőlünk kábé negyedórányira van, de nekem egy örökkévalóságnak tűnt.
Crystal egész úton méltatlankodott. Szidta a kocsit, a kocsi ülését, az ablakokat, a légkondit, az autógyárakat, a légszennyezést és persze Brycet.
Normál esetben sem szóltam volna rá, hisz nem az a típus vagyok, de most valahogy nem is állt szándékomban. Ugyan nagyon idegesített(mondjuk nem csak engem) örültem, hogy eltereli a figyelmemet az előttem álló estéről. Örültem, hogy a lány azért ott lesz. Az a tény, hogy legalább egy szövetségesem lesz a helyszínen máris némi önbizalmat fecskendezett az ereimbe. Már-már annyira nyugodt voltam, hogy halkan dúdolgatni kezdtem egy Beatles számot, amikor is megálltunk.
Akkor pedig elém tárult a tó, a tábortűz és az a tömérdek ember. A zene annyira hangos volt, hogy még itt bent, a kocsiban is eszelős volt az ütem.
- Na, menjünk! - pattan ki a kocsiból a fiú, és mintha pillanatnyi megkönnyebbülés suhant volna át az arcán.
- Persze, menj csak! Nehogy kinyisd nekünk az ajtót! Az túl udvarias lenne az ízlésedhez! - kiált utána Crystal a hátsóülésről, de azért láttam, hogy őt is inkább a buli foglalkoztatja már. Feszült pillantást váltottunk, majd kikecmeregtünk a kocsiból.
- Gyertek igyunk valamit! - kacsint felém a srác, majd a csuklómnál fogva maga után kezd húzni. Crystal persze nagyon csúnyán nézett ránk, de esélytelen volt, hogy a focista erős szorításából kiszabadítsam a kezemet, így csak egy bocsánatkérő pillantást küldtem a lány felé.
- Ne görcsölj, Skye! - kiáltja a fülemhez hajolva Crys. - Nem a te hibád, hogy egy seggfej.
Pár lépést tettünk meg így. A fiú csak töretlenül haladt át a vonagló tömegen, majd megállt egy fatönk körül.
Lehajolt, pár pillanatig matatott valamit a facsonk köré kipakolt italok között, majd felém nyújt egy nagy, piros, műanyag poharat.
- Parancsolj! - kacsint rám ismét. Óvatos pillantást vetettem az italra.
- Kóla? - kérdem.
- Hát... mondhatjuk úgy is, hogy kóla is van benne! - nevetett, majd lehajolt tölteni magának is, majd Crys felé dobott egy doboz sört. - Még mindig a meggyes a kedvenced? - vigyorog kajánul.
- Adok én neked meggyest...! - indul meg felé idegesen a lány, de a fiú nem habozik, rögtön kihasználja a helyzetet, megragadja a lány karját, majd a táncoló tömeg felé kezdi el rángatni.
- Gyere, rázzunk! - kiabálta. Persze láttam, hogy Crystal válaszra nyitotta a száját, de nem hallottam, mit mondott. De bármi is volt az, nem lehetett elég meggyőző tiltakozás, ugyanis nem fordult meg egyikőjük sem.
Vagyis Crystal igen. Vetett még egy ideges-bocsánatkérő pillantást felém, aztán eltűnt az emberáradatban.
Én pedig ott maradtam.
Tudtam jól, hogy Bryce csak kényszerből jött és, hogy Crystal pedig csak, amiatt a fiú miatt, akibe még mindig teljesen bele van zúgva, de így is kicsit rosszul esett, hogy ilyen hamar itt hagytak.
Bizalmatlanul vizslattam a környéket. Sötét erdő vagy a vad bulizó társaság? Valahogy egyik sem volt túl bizalomgerjesztő számomra.
Aztán újra az italomra pillantottam. Gyomorforgató szaga volt, de nem hezitáltam sokat,( hisz ez egy buli, nem?) egy hajtásra lehúztam. Percekig köhögtem utána, majd gyorsan le is hajoltam valami üdítőért, hogy kiöblítsem a számat.
- Szia, szép lány! - búgta egy ismeretlen hang a hátam mögül. Azon nyomban megpördültem a tengelyem körül, majd szembetaláltam magam egy igen részeg fiúval, majd látva riadt arcomat, lebiggyeszti ajkát és fojtatja. - Mi baj? Talán nem tetszem...? - hajol még közelebb. Forró és szeszes lehelete csak úgy perzselte a bőrömet. Kicsit hűvös volt ma este, de az is lehet, hogy ettől a fiútól és a helyzettől rázott ki a hideg.
A fiú sokkal idősebbnek tűnt nálam. Olyan huszonöt- huszonhat év körülinek és a tekintete nem épp azt sugározta, hogy csak egy szimpla beszélgetésre vágyik.
Kétségbeesetten pillantottam körbe, a keze már épp a csípőmre tévedt, nekem pedig zúgott a fejem az előbb felhörpintett alkoholtól. Nem voltam éppen visszautasítós állapotomban.
- Mi van, Jay? Találtál egy kislányt? - harsant egy másik mély hang az egyik fa mögül, majd két újabb, egyetemista korú fiú tűnt fel. - Micsoda szép lányka! Ugye nem akarod csak magadnak megtartani? - nevetett kajánul az a másik.
Én pedig teljesen kétségbeestem. Sok mindenre számítottam ma este, megaláztatásra, visszautasításra(korrepetálás), de erre nem. Fiúkra, akik pont rám hajtanak, arra még a legvadabb álmomban se gondoltam volna, hisz...Ilyenre még nem volt példa!
Kellett neked ilyen rövid ruhát rám adnod, Crys!
Segítség! Valaki!
Furcsán pislogtam rá, hisz amennyire meg tudtam állapítani, barátnőmnek tökéletes volt a szemöldöke.
Crys látva az értetlen arcomat, csak megforgatta a szemeit.
- El fogsz menni a buliba, mert meg kell győznöd Colet. Azt pedig úgy teheted meg, hogyha lenyűgözöd. Tehát kicsinosítalak és az egészet a szemöldököddel kezdem! Egyszerűen nem tudom tovább nézni azt a kuszaságot a homlokod közepén! - kuncog eszelősen a lány, majd épp közelített volna felém, amikor gyorsan hátrébb ugrottam. Nem pont erre számítottam... Bár, hogy őszinte legyek, Crys már amióta a világ a világ csakis a kívánkozó alkalmat várta, hogy végre valahára feldobja a külsőmet.
Azt hiszem, most az egyszer hagyom neki. (Meg kell győznőm Colet!)
Csak ne vágna ilyen ijesztő arcot!
- H-ha feltétlenül muszáj, akkor légyszi n-ne itt és n-ne most! - dadogtam riadtan, a kezeimet pedig vedekezőn az arcom elé emeltem.
- Hm, oké. - egyezik bele némi habozás után. - Ötkor nálatok leszek, és úgy készülj, hogy a szépségért meg fogsz szenvedni! - kiált diadalmasan a lány az arcomba, majd visszadobja a csipeszt a szekrényébe, nagy csattanással bevágja annak az ajtaját, majd elindul a terme fele, ahová én csak csöndesen követtem.
Hét előtt öt perccel lent ültünk a nappaliba.
Rajtam és Crysen kívűl senki sem volt a házban. Csupa ideg voltam. Persze Crystal bizonygatta, hogy remekül nézek ki, nincs miért aggódnom, de ez engem nem érdekelt. Hogy mit mondok majd Colenak és, hogy miféle megaláztatásban lesz majd részem, az annál inkább.
- É-én ezt nem b-bírom tovább! N-nem megyek! - fakadok ki hirtelen.
De muszáj menned! Ha nem mész, esélyed se lesz máskor meggyőznöd Colet, ha pedig nincs korrepetálás, nincs Hexton sem.
- V-vagy talán mégis... - kezdtem el újból izgatottan tördelni az ujjaimat.
- Annyira szeretem, amikor magadba lerendezed ezeket a vitákat! - töri meg a hirtelen beálló csendet Crystal élénk hangja. - Ilyenkor nekem semmi dolgom, mert a legjobb ember, aki meg tud győzni, az saját magad! - neveti harsányan. Én csak nagyokat pislogva nézek rá. Bár én is ilyen nyugodt lehetnék! Bárcsak én is...
És ekkor a csengő zökkentett ki a gondolatmenetemből.
- Megjött! - mondta ki hangosan a gondolataimat Crys, majd óvatosan felém pillantott. - Ha gondolod, kinyithatom én is, amíg összeszeded magadat... - ajánlja fel, látva kétségbeesett és bizonytalan arcomat.
- De ne legyen több öt percnél, mert nincs kedvem sokáig egy kő gazdag, beképzelt, bunkó sportolóval cseverészni! - emeli felém mutatóujját, majd vidáman az ajtó irányába lendült. Én pedig ott maradtam. Vártam a pillanatot, amikor az bejárat nyikorgó hangja megüti a fülemet, és onnantól persze nekem végem.
Tik-tak,tik-tak, tik-tak...
A nappali falán terpeszkedő falióra, jól ismert nyikorgó kattogása minden egyes másodperccel csak fokozta a szívem lüktetését. Ha így megy tovább itt pusztulok el szívgörcsben!
Nem bírom!
- SKYEEEE! - rikkantotta Crystal hirtelen. Eddig tartott a feltartóztatás? - GYERE LE MIELŐTT KINYÍROM EZT A KÖCSÖGÖT, JÓ!
- Mi...? - pillantottam körbe értetlenül, majd nem vártam tovább, azonnal lecsörtettem, amennyire ebben a halovány ruhácskában lehetséges. Vajon mi folyik itt? Nem értem... Mit művelt Bryce? Vagy.. Crys? Mi folyik itt?!
Épp az utolsó lépcsőfoknál tartottam, amikor sikerült megbotlanom a saját lábamban, elvesztettem az egyensúlyomat és elhasaltam.
- Úristen! - kiáltják egyszerre, majd ketten két oldalról felsegítenek.
- Jól vagyok, semmi baj! Csak kicsit béna vagyok, ennyi... - nevetek kínosan, mikor ismét biztos lábakon állhattam. Crystől persze egy fejcsóválást kaptam, Brycetól viszont... nos tőle egy szájtátást.
- Mi a baj? Vérzik az orrom? - pillantok fel rá értetlenül.
- Csak... dögös vagy. - tér magához az előbbi döbbenetéből, majd ezsebelhettem tőle egy elismerő vigyort.
- Na mi az? Mégse az ösztöndíjasokkal van bajod, hanem csak én nem kellettem neked? - töri meg a pillanatot barátnőm méltatlankodó hangja. - Hazug köcsög! - köpi.
- Ööö, én ezt most... n-nem értem. - pillantok rájuk felváltva.
- Ő Dalton. - sziszegi a lány, a fiú pedig nem feltűnően, de egy picit hátrébb húzódott.
- Ó! - esik le nekem végre. Bryce Dalton. Ez az a fiú, aki múlt héten összetörte a lány szívét, miután az ötödik tökéletes randi után közölte, hogy sajnálja, de az apja nem engedné meg neki, hogy csóró lánnyal járjon, így vége. Most meg itt áll a küszöbömön és egy másik csóró lányt kísér el bulizni.
- Figyelj Crys... É-én akkor nem megyek... Nem szeretném, hogy te... - kezdek bele óvatosan, de belém fojtotta a szót.
- Méghogy miattam lemond! Soha! Viszont veletek megyek, nem akarom, hogy ez a perverz rohadék még a végén megrontson az erdő szélén! - aztán már csak az ajtóban elsuhanó ruhájának szegélyét láttam.
- Az előbb még köcsög voltam... - mormogja a fiú.
- Ez most... - pillantottam Brycera teljesen értetlenül. Ő csak elvigyorodott.
- Ne nézz rám! Engem is megdöbbentett. - nevetett, majd elindult barátnőm után.
Az a bizonyos tó tőlünk kábé negyedórányira van, de nekem egy örökkévalóságnak tűnt.
Crystal egész úton méltatlankodott. Szidta a kocsit, a kocsi ülését, az ablakokat, a légkondit, az autógyárakat, a légszennyezést és persze Brycet.
Normál esetben sem szóltam volna rá, hisz nem az a típus vagyok, de most valahogy nem is állt szándékomban. Ugyan nagyon idegesített(mondjuk nem csak engem) örültem, hogy eltereli a figyelmemet az előttem álló estéről. Örültem, hogy a lány azért ott lesz. Az a tény, hogy legalább egy szövetségesem lesz a helyszínen máris némi önbizalmat fecskendezett az ereimbe. Már-már annyira nyugodt voltam, hogy halkan dúdolgatni kezdtem egy Beatles számot, amikor is megálltunk.
Akkor pedig elém tárult a tó, a tábortűz és az a tömérdek ember. A zene annyira hangos volt, hogy még itt bent, a kocsiban is eszelős volt az ütem.
- Na, menjünk! - pattan ki a kocsiból a fiú, és mintha pillanatnyi megkönnyebbülés suhant volna át az arcán.
- Persze, menj csak! Nehogy kinyisd nekünk az ajtót! Az túl udvarias lenne az ízlésedhez! - kiált utána Crystal a hátsóülésről, de azért láttam, hogy őt is inkább a buli foglalkoztatja már. Feszült pillantást váltottunk, majd kikecmeregtünk a kocsiból.
- Gyertek igyunk valamit! - kacsint felém a srác, majd a csuklómnál fogva maga után kezd húzni. Crystal persze nagyon csúnyán nézett ránk, de esélytelen volt, hogy a focista erős szorításából kiszabadítsam a kezemet, így csak egy bocsánatkérő pillantást küldtem a lány felé.
- Ne görcsölj, Skye! - kiáltja a fülemhez hajolva Crys. - Nem a te hibád, hogy egy seggfej.
Pár lépést tettünk meg így. A fiú csak töretlenül haladt át a vonagló tömegen, majd megállt egy fatönk körül.
Lehajolt, pár pillanatig matatott valamit a facsonk köré kipakolt italok között, majd felém nyújt egy nagy, piros, műanyag poharat.
- Parancsolj! - kacsint rám ismét. Óvatos pillantást vetettem az italra.
- Kóla? - kérdem.
- Hát... mondhatjuk úgy is, hogy kóla is van benne! - nevetett, majd lehajolt tölteni magának is, majd Crys felé dobott egy doboz sört. - Még mindig a meggyes a kedvenced? - vigyorog kajánul.
- Adok én neked meggyest...! - indul meg felé idegesen a lány, de a fiú nem habozik, rögtön kihasználja a helyzetet, megragadja a lány karját, majd a táncoló tömeg felé kezdi el rángatni.
- Gyere, rázzunk! - kiabálta. Persze láttam, hogy Crystal válaszra nyitotta a száját, de nem hallottam, mit mondott. De bármi is volt az, nem lehetett elég meggyőző tiltakozás, ugyanis nem fordult meg egyikőjük sem.
Vagyis Crystal igen. Vetett még egy ideges-bocsánatkérő pillantást felém, aztán eltűnt az emberáradatban.
Én pedig ott maradtam.
Tudtam jól, hogy Bryce csak kényszerből jött és, hogy Crystal pedig csak, amiatt a fiú miatt, akibe még mindig teljesen bele van zúgva, de így is kicsit rosszul esett, hogy ilyen hamar itt hagytak.
Bizalmatlanul vizslattam a környéket. Sötét erdő vagy a vad bulizó társaság? Valahogy egyik sem volt túl bizalomgerjesztő számomra.
Aztán újra az italomra pillantottam. Gyomorforgató szaga volt, de nem hezitáltam sokat,( hisz ez egy buli, nem?) egy hajtásra lehúztam. Percekig köhögtem utána, majd gyorsan le is hajoltam valami üdítőért, hogy kiöblítsem a számat.
- Szia, szép lány! - búgta egy ismeretlen hang a hátam mögül. Azon nyomban megpördültem a tengelyem körül, majd szembetaláltam magam egy igen részeg fiúval, majd látva riadt arcomat, lebiggyeszti ajkát és fojtatja. - Mi baj? Talán nem tetszem...? - hajol még közelebb. Forró és szeszes lehelete csak úgy perzselte a bőrömet. Kicsit hűvös volt ma este, de az is lehet, hogy ettől a fiútól és a helyzettől rázott ki a hideg.
A fiú sokkal idősebbnek tűnt nálam. Olyan huszonöt- huszonhat év körülinek és a tekintete nem épp azt sugározta, hogy csak egy szimpla beszélgetésre vágyik.
Kétségbeesetten pillantottam körbe, a keze már épp a csípőmre tévedt, nekem pedig zúgott a fejem az előbb felhörpintett alkoholtól. Nem voltam éppen visszautasítós állapotomban.
- Mi van, Jay? Találtál egy kislányt? - harsant egy másik mély hang az egyik fa mögül, majd két újabb, egyetemista korú fiú tűnt fel. - Micsoda szép lányka! Ugye nem akarod csak magadnak megtartani? - nevetett kajánul az a másik.
Én pedig teljesen kétségbeestem. Sok mindenre számítottam ma este, megaláztatásra, visszautasításra(korrepetálás), de erre nem. Fiúkra, akik pont rám hajtanak, arra még a legvadabb álmomban se gondoltam volna, hisz...Ilyenre még nem volt példa!
Kellett neked ilyen rövid ruhát rám adnod, Crys!
Segítség! Valaki!
