Nem hinném, hogy pozitív visszajelzésnek minősülne az, ha a csaj, akit éppen próbálsz lenyűgözni zenei képességeiddel meg úgy egyáltalán, hirtelen hátat fordít és elsiet az első szóra. Ennyit a vonzerőmről, azt hiszem.
Már három óra is eltelt azóta, mióta Jenna otthagyott, merthogy "Bocs, edzésem van, de jó a zenéd." Tíz kilométer futás, és másfél óra kondi után minden normális ember leszarja, ha leégette magát, kivéve én. Akár egy kislány, bosszankodom és rinyálok még mindig azon, hogy hogy lehettem ennyire szerencsétlen.
- De most komolyan Joe, képes voltam neki az unokatesómról, meg félresikerült ajándékomr... - kezdtem bele újra a méltatlankodásba, ezúttal a nagybátyámhoz intézve szavaimat. Papa Joe presszójának ütött-kopott pultjánál üldögélve magyaráztam, mielőtt még Joe közbevágott volna.
- Idefigyelj, fiam! - csapta le elém ingerülten a megrendelt vacsorámat. - Ne rinyálj már itt nekem, mint egy harmatos picsa, hanem szedd össze magadat végre vagy menj haza, ne az én vendégeimet fáraszd a menstruációs görcseiddel! - recsegte, majd látva, hogy azonnal elhallgattam, elégetten bólintott, töltött nekem egy kávét, majd ment kiszolgálni a többi vendéget. Két perc múlva újra visszajött, megkerülte a pultot, leült mellém, a vállon veregetett, aztán kicsit megenyhülve folytatta:
- Ha kell a buksza, akkor megeszed ezt a szart, amit neked főztem, kifizeted, holnap pedig helyrehozod, amit ma elbasztál. Na. - mondta alkoholtól bűzlő szájszaggal, majd szipogott, krákogott egy sort, majd miután látta, hogy bólogatok, végre felállt.
A Papa Joe nem egy nívós hely. Valójában egy lerobbant kis étterem és kávézó szerűség a belvárosban. A kaja szar, a kiszolgálás se épp a legjobb, de mivel a nagybátyámé, köteles vagyok itt enni, mivel Ő a gyámom, és elvárja tőlem a lojalitást. Bár valószínűleg a szó jelentését sem ismeri.
Gyorsan legyűrtem a tojásos-húsos cuccot a tányéromról, majd előkotortam azt a pár fontot, amibe mindez került intettem az öregnek, majd visszagyűrtem a farzsebembe a tárcámat, a vállamra kaptam a gitáromat és elindultam haza.
Jellemzően esett az eső. Hiába vagyok angol, ezt a fos időjárást nem bírom megszokni és soha nem is fogom. Bár ma vagy harminc fok van az eső ennek ellenére esik persze. Ch. De legalább nem lakom messze.
Épp két lépést tettem meg a házunk irányába, amikor megrezzent a zsebemben a telefon. Gyorsan előkaptam, majd végighúztam a kezemet az érintőképernyőn, hogy megnézzem ki az, aki ilyen jól időzít.
Jenna Summers.
Döbbenten és hitetlenkedve meredtem a képernyőre. De tényleg az ő neve volt az. Bár nem is emlékeztem arra mikor kaptam meg a számát, bár amióta megjelent az a buzi facebook újítás, nemegyszer kaptam random emberektől mindenféle idióta sms-t, meg értelmetlen telefonhívásokat.
Gyorsan megnyitottam az üzenetet.
- Najó, ha ezt a lehetőséget is elbaszom... - vágtam zsebre sietősen a mobilt, majd futólépésben hazavágtattam, ledobtam a cuccaimat, lezuhanyoztam, felöltöztem.
- Tárca, telefon, minden megvan. - mondtam, aztán a kocsikulccsal a kezemben lerohantam, bevágtam magamat az öreg Ford vezető ülésébe, gázt adtam, majd elindultam.
Egy fél óra múlva már a tónál voltam.
A zene és az embertömeg őrjöngött. Milyen régen is voltam egy tipikus Ainsworth bulin. Végigfutattam a tekintetemet a tömegen, majd szánakozón elhúztam a számat. El is feledkeztem róla, hogy nem lehet elviselni máshogy csak részegen.
Laza léptekkel megközelítettem az egyik kirakott asztalt, ahol rögtön magamhoz emeltem valami halál drága whiskeyt, majd jól meghúztam, de nem tettem le az üveget. Sok ismerős arcot láttam magam körül, de azt, akit kerestem még nem. Bár több szőke hajú lány tűnt fel, de Jenna sehol. Türelmetlenül pillantottam a mobilom képernyőjére, de semmi. Aztán a szemem sarkából láttam, ahogy valaki, a tőlem pár méterre álló kocsi platójára felpattan és táncolni kezd.
- Na, csak megtaláltam. - húztam elégedett vigyorra ajkaimat, majd elindultam felé. Nem örültem, hogy álmaim nője épp más seggfejeket itat tequilával, de végül is elég részegnek tűnt. Ideje lenne leszedni.
Láttam, ahogy valaki másnak is pont ez az ötlete támadt, de azt is láttam, hogy az a szegény szerencsétlent hogy pofozza fel a kis szőke.
- Remélem engem nem ütsz meg, ha már te hívtál. - nevettem a fülébe, miután a háta mögé léptem, majd karcsú csuklója köré fontam ujjaimat, nehogy esetleg én is kapjak egyet tőle.
- Fogd meg ezt! - nyomtam gyorsan a kezébe a whiskeys üveget, mielőtt még tiltakozhatott volna. - De ne húzd meg. Nem tűnsz valami józannak! - vigyorogtam rá, aztán húzni kezdtem egy kicsit távolabb a seggfejek még mindig a lány felé huhogó tömegétől.
Már három óra is eltelt azóta, mióta Jenna otthagyott, merthogy "Bocs, edzésem van, de jó a zenéd." Tíz kilométer futás, és másfél óra kondi után minden normális ember leszarja, ha leégette magát, kivéve én. Akár egy kislány, bosszankodom és rinyálok még mindig azon, hogy hogy lehettem ennyire szerencsétlen.
- De most komolyan Joe, képes voltam neki az unokatesómról, meg félresikerült ajándékomr... - kezdtem bele újra a méltatlankodásba, ezúttal a nagybátyámhoz intézve szavaimat. Papa Joe presszójának ütött-kopott pultjánál üldögélve magyaráztam, mielőtt még Joe közbevágott volna.
- Idefigyelj, fiam! - csapta le elém ingerülten a megrendelt vacsorámat. - Ne rinyálj már itt nekem, mint egy harmatos picsa, hanem szedd össze magadat végre vagy menj haza, ne az én vendégeimet fáraszd a menstruációs görcseiddel! - recsegte, majd látva, hogy azonnal elhallgattam, elégetten bólintott, töltött nekem egy kávét, majd ment kiszolgálni a többi vendéget. Két perc múlva újra visszajött, megkerülte a pultot, leült mellém, a vállon veregetett, aztán kicsit megenyhülve folytatta:
- Ha kell a buksza, akkor megeszed ezt a szart, amit neked főztem, kifizeted, holnap pedig helyrehozod, amit ma elbasztál. Na. - mondta alkoholtól bűzlő szájszaggal, majd szipogott, krákogott egy sort, majd miután látta, hogy bólogatok, végre felállt.
A Papa Joe nem egy nívós hely. Valójában egy lerobbant kis étterem és kávézó szerűség a belvárosban. A kaja szar, a kiszolgálás se épp a legjobb, de mivel a nagybátyámé, köteles vagyok itt enni, mivel Ő a gyámom, és elvárja tőlem a lojalitást. Bár valószínűleg a szó jelentését sem ismeri.
Gyorsan legyűrtem a tojásos-húsos cuccot a tányéromról, majd előkotortam azt a pár fontot, amibe mindez került intettem az öregnek, majd visszagyűrtem a farzsebembe a tárcámat, a vállamra kaptam a gitáromat és elindultam haza.
Jellemzően esett az eső. Hiába vagyok angol, ezt a fos időjárást nem bírom megszokni és soha nem is fogom. Bár ma vagy harminc fok van az eső ennek ellenére esik persze. Ch. De legalább nem lakom messze.
Épp két lépést tettem meg a házunk irányába, amikor megrezzent a zsebemben a telefon. Gyorsan előkaptam, majd végighúztam a kezemet az érintőképernyőn, hogy megnézzem ki az, aki ilyen jól időzít.
Jenna Summers.
Döbbenten és hitetlenkedve meredtem a képernyőre. De tényleg az ő neve volt az. Bár nem is emlékeztem arra mikor kaptam meg a számát, bár amióta megjelent az a buzi facebook újítás, nemegyszer kaptam random emberektől mindenféle idióta sms-t, meg értelmetlen telefonhívásokat.
Gyorsan megnyitottam az üzenetet.
- Najó, ha ezt a lehetőséget is elbaszom... - vágtam zsebre sietősen a mobilt, majd futólépésben hazavágtattam, ledobtam a cuccaimat, lezuhanyoztam, felöltöztem.
- Tárca, telefon, minden megvan. - mondtam, aztán a kocsikulccsal a kezemben lerohantam, bevágtam magamat az öreg Ford vezető ülésébe, gázt adtam, majd elindultam.
Egy fél óra múlva már a tónál voltam.
A zene és az embertömeg őrjöngött. Milyen régen is voltam egy tipikus Ainsworth bulin. Végigfutattam a tekintetemet a tömegen, majd szánakozón elhúztam a számat. El is feledkeztem róla, hogy nem lehet elviselni máshogy csak részegen.
Laza léptekkel megközelítettem az egyik kirakott asztalt, ahol rögtön magamhoz emeltem valami halál drága whiskeyt, majd jól meghúztam, de nem tettem le az üveget. Sok ismerős arcot láttam magam körül, de azt, akit kerestem még nem. Bár több szőke hajú lány tűnt fel, de Jenna sehol. Türelmetlenül pillantottam a mobilom képernyőjére, de semmi. Aztán a szemem sarkából láttam, ahogy valaki, a tőlem pár méterre álló kocsi platójára felpattan és táncolni kezd.
- Na, csak megtaláltam. - húztam elégedett vigyorra ajkaimat, majd elindultam felé. Nem örültem, hogy álmaim nője épp más seggfejeket itat tequilával, de végül is elég részegnek tűnt. Ideje lenne leszedni.
Láttam, ahogy valaki másnak is pont ez az ötlete támadt, de azt is láttam, hogy az a szegény szerencsétlent hogy pofozza fel a kis szőke.
- Remélem engem nem ütsz meg, ha már te hívtál. - nevettem a fülébe, miután a háta mögé léptem, majd karcsú csuklója köré fontam ujjaimat, nehogy esetleg én is kapjak egyet tőle.
- Fogd meg ezt! - nyomtam gyorsan a kezébe a whiskeys üveget, mielőtt még tiltakozhatott volna. - De ne húzd meg. Nem tűnsz valami józannak! - vigyorogtam rá, aztán húzni kezdtem egy kicsit távolabb a seggfejek még mindig a lány felé huhogó tömegétől.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése