Ma egy kicsit
késésben voltam, mert tegnap későig zenét kevertem Skye szülinapjára. Tudom,
elég lenyűgöző vagyok, hogy az emelt szintű zeneóráim, a délutáni gyakorlás és
munka mellett még van időm arra is, hogy a kis unokatesómnak az egyik saját
szerzeményemet adjam ajándékba. Remélem tetszeni fog neki, de tapasztalataim
alapján még egyszer sem fordult olyan elő, hogy ne tetszett volna neki valami,
amit ajándékba kapott. Kissé túlzásba viszi ezt a kedvesség dolgot. Én, a
helyében, elég hamar megunnám.
Az első órámról
természetesen elkéstem, de egyszer-egyszer belefér, de nem vihetem túlzásba. Ha
mégis, azért felfüggesztés jár, aztán meg cseszhetem az ösztöndíjam. Ez pedig
nincsen a terveim közt. A zenei producer, vagy csak szimplán zenész… Az már
igen.
A hetedik órám
elmaradt, viszont nyolcadikra még betettek még egy plusz órát, úgyhogy addig el
kellett foglalnom magam. Még jó, hogy reggel eltettem a laptopomat, talán még
finomíthatok az ajándékon.
Mr. Hallis fárasztó fizika
órája után a sportpálya felé vettem az irányt. Normális esetben az udvar a
törzshelyem, de most öntözik a növényeket, úgyhogy kénytelen vagyok
változtatni.
A sportpályát a szurkoló szépségek foglalták el, de Jenna
Summers még nem volt ott. Érdekes. Vajon mit csinálhat?
Komótosan
felcaplattam a kilátó legtetejére, elterültem a padon, az ölembe vettem a laptopot,
a fejemre csúsztattam a fejhallgatómat, max hangerő(csakis így tudom megszűrni
a hangokat rendesen) és nekiálltam a munkának.
Olyan húsz perccel
később, mikor épp a refrén korrigálásán dolgoztam, valami betakarta előlem a
napot. Értetlenül csúsztattam le a nyakam köré a fejhallgatót és felnéztem az
érkezőre. Egy pillanatra átfutott az agyamon mi van ha Skye az. Nem akarnám
előre lelőni a meglepetést… De nem. Nagyon nem.
Jenna Summers állt
előttem hosszú, formás lábain. Szépen ívelt szemöldökét türelmetlenül húzta
fel. Mélykék szemei pedig várakozón pihentek…rajtam.
Ez a csaj álmaim nője! Bel vagyok zúgva azóta, amióta
megláttam a folyosón a legelső Hextoni napunkon. Csak hát ő a valami
hotellánc-tulajdonosának a lánya. Gazdag és népszerű, és ha jól emlékszem
Ainsworthal járt egészen múlt hétig, amikor is véget ért a nagy románcuk. Az a
rohadék megcsalt egy olyan lányt, mint Jenna Summers! Aznap, amikor ezt
megtudtam kicsit neki estem, de szerencsére nem függesztettek fel.
- Na? Elárulod mit hallgatsz? – kérdi, kizökkentve engem a
gondolatmenetemből.
- Hátööö… Zenét. – válaszoltam, elég értelmesen. Remek,
Daniel, lenyűgözted. Kicsit zavartan megköszörültem a torkomat, meg
ülőhelyzetbe tornáztam magam, ez mondjuk nem ment ilyen könnyen, merthogy az
ölembe volt a laptop, amit majdnem a lépcsők közé ejtettem, de még az utolsó
pillanatba utána kaptam.
Szerencsétlen vagyok, ha másban nem is, ebben biztos
hasonlítunk Skye-al.
A laptompot végre magam mellé tettem biztonságban, majd
zavartan felpillantottam Jennára. Megeresztettem egy kínos nevetést, majd mély
sóhaj után újra belekezdtem a válaszba, a kérdésére.
- Saját zenét hallgatok, nemrég szereztem. Remélem nem
zavartalak meg titeket, bár fejhallgatót, de simán lehet, hogy ti is halljátok.
Már említették nekem, hogyha túl hangosra állítom akkor mindenki hallja az
egészet, bár nem lenne túl jó, ha ez ilyen hangos lenne, mert meglepetés
ajándéknak szánom az unokatesómnak, és ha épp erre sétál, ami amúgy nem
valószínű, akkor meghallhatja és akkor mi is lenne a meglepetéssel? Haha…ha. –
hadartam levegőt sem véve, majd miután felfogtam, hogy összevissza beszélek,
kínos nevetésbe törtem ki. Jah, assszem tényleg rokoni szálak fűznek Skyehoz.
- Bocsi, kicsit össze vissza beszélek… Rossz szokás. – nézek
rá bocsánatkérően, majd megvillantottam a legbizalomgerjesztőbb mosolyomat,
amire csak futotta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése