Cole

Már mielőtt leállítottam volna a kocsi motorját, hallottam az dübörgő zene és a részeg röhögés hangját. Ahogy bevágtam magam mögött a terepjáróm ajtaját és a kezemben egy üveg whiskey-vel elindultam a fák közül kiszűrődő fény felé, elégedett mosolyra húztam a számat. Ez éltetett.  A zene, ami a fák törzséhez állított hatalmas hangszórókból szól, a kocsik fényszórójával megvilágított kis mező a letaposott, kiégett füvével, a dohány és alkoholszagával.  Nekivetettem a vállamat az egyik félreeső fatörzsnek és kinyitottam a kezemben tartott üveget. Mielőtt csatlakoztam az őrjöngő tömeghez, szerettem egy kicsit megfigyelni. Hiába volt az én ötletem a buli és vittem el én a balhét, ha kijönnek a zsaruk, vagy arattam le a babérokat a buli feledhetetlenségéért,  sosem az enyém volt a valódi kivitelezés. Megmondtam, hogy hol, mikor és ki, de ennyi volt minden amit tettem. Meghúztam a kezemben tartott üveget és szánakozó mosolyra húztam ajkaimat, ahogy láttam Rickyt, aki elég erőteljesen, ugyanakkor eredménytelenül próbált bevágódni az egyetemista csajoknál.

 Ricky volt a bizonyítéka, hogy nem is vagyok akkora seggfej, mint amilyennek látszom. Még gólya korunkban ismertem meg, igaz akkor még Richard néven futott. Magas, vézna, szemüveges szerencsétlen kis  stréber volt, aki mindig beült az első padba és a keze elsőként lendült a magasba, ha a tanárok feltettek bármi féle kérdést. Tipikusan az a fajta srác volt, aki szinte kérte, hogy kigúnyolják. Ösztöndíjas volt, soha nem szólt vissza senkinek, de bármikor kiverték a kezéből a könyveket, lökték fel a folyosón vagy vették el a dolgait, ott volt a szemében az az eltökéltség. Hiába gyötörték hónapokon keresztül, egyetlen szó nélkül tűrte, néha még el is mosolyodott, a földön mászva, a törött szemüvegét keresve. Először azt hittem csak megpróbál erősnek látszani. Aztán rájöttem, hogy igazából csak kinevet minket. Amíg mi azt hisszük ő éjszakánként nem tud aludni a megaláztatásoktól, amíg mi hülyére isszuk magunkat, vagy minden egyes reggel rettegve lépi át az iskola kapuját, ő csak nevetett rajtunk. Amikor rákérdeztem miért teszi, azt hittem majd letagadja. De nem, elmondta, hogy ez a négy év amit végig kell szenvednie semmi, hiszen amíg ő valószínűleg sikeres lesz az életben, közülünk a legtöbben negyvenöt éves korunkban leégve, alkoholproblémákkal, jó pár priusszal végzi egy méregdrága luxusvilla közepén, egyedül.  Azóta a ksi Ricky összeszedte magát, bekerült közénk, kigyúrta magát, elveszítette a szüzességét, de még mindig kitart amellett, hogy vannak határok.

 Megráztam a fejem, majd megindultam felé. Hiába a sok évnyi próbálkozásnak, még mindig akadtak nehézségei, ha nagyobb prédát kellett volna becserkészni.  Mögéjük léptem, majd hátba veregettem Ricky-t és sármos vigyort varázsolva az arcomra a lányok felé fordultam.

-Hello, hölgyeim, jól szórakoztok? – nem lepődtem meg amikor ugyan a megszokott kis iskoláslány viháncolás helyett, pár buja mosoly lett a jutalmam és pár rendívül vonzó dekoltázs kilökés.

Éppen udvariasan nevettem az egyik vörös egyébként hihetetlen száraz poénján a mikrobiológia professzoráról, amikor a szemem sarkából kiszúrtam az ijedt őziketekintetet. Összeráncolt szemöldökkel fordult a jelenség irányába, próbálva felmérni a helyzetet. Elégedetlenül húztam el a számat, amikor felfedeztem a rémült kislányban az én állítólagos korrepetitoromat, akinek meghívásáról már meg is feledkeztem. Aztán Jay-t és az idióta bandáját. Elnézést kértem jelenlegi beszélgetőpartnereimtől, majd kelletlenül indultam meg a kislány felé. Éppen valami hihetetlen kivehetetlent suttogott akadozó hangon, amikor odaértem és barátságos mosolyt erőltetve az arcomba léptem be közé és Jay közé.

-Hello Jay, mi a helyzet? – egy pillanatra lehervadt a mosoly az arcáról, majd ismét kiszélesedett és hátra fordult a haverjaihoz.

- C, jó, hogy látlak, tetszik a bulid. Sok a friss hús. – kacsintott a mögöttem álló lányra, aki most összerezzent.

- Így van, miért nem kerestek magatoknak valakit?

- Én már találtam, ott áll mögötted, ugye szép lány? – búgta ,azt hiszem csábítónak szánt hangon, de azt hiszem a gyengébbik nem is egyetértett volna velem, hogy maximum hányingert váltott ki. A vállam mögött kérdőn pillantottam az őzikeszeműre, mire ő csak rémültem megrázta a fejét.

-Bocs haver, az a helyzet, hogy ő már foglalt. - sajnálkozó fintorral  fordultam vissza Jay felé, miközben megragadtam a mögöttem álló kezét és magam elé húztam, aztán átkaroltam a derekát.

- Miért nem ezzel kezdted? Szóval a dögös szőkével már vége? Szabad?- röhögött fel.

-Jenna? Kérdezd meg magad, ott áll egyedül, lehet épp társaságra vágyik. – vontam vállat, majd biccentettem egyet és elkezdtem a táncoló tömeg felé húzta a lányt.

-Mit kapom, amiért megmentettelek egy kanos egyetemistától… Hogy is hívnak? Vagy maradjunk a szép lánynál?